Kitartottak

Tisztelt Zöldi Szentesi László!

Nyílt levelemet Önnek címezem, bár olvasva a cikkét szinte biztos vagyok benne, hogy nem fogja elolvasni hiszen – legalább is a "Kitartottak"  című Magyar Hírlapban megjelent cikkéből úgy tűnik- Önt a tények nem igen érdeklik.

Bányatelepen születtem – egy 8 négyzetméteres konyhában lévő szalmával kitömött heverőn (dikón) -  második gyermekként egy bányász családban. Apai és anyai ágon egyaránt kétkezi dolgozó, bányász felmenőim, nagybátyáim, nagynénéim voltak, összesen huszonegyen, közülük már csak hárman élnek-. A férfiak a bányában, a lányok a háború befejezéséig – saját birtok és föld híján – a gazdag parasztok, az egyház és az uraság földjeit művelték néhány marék búzáért vagy lisztér, illetve néhány garasért takarították, mosták, vasalták a bányai tisztviselők és helyi uraságok házait, ruháit. Egyik nagyapámat sem ismertem korán szinte fiatalon haltak meg a bányász munka következményeként, özvegy nagyanyáim az özvegyi nyugdíjból a gyermekeik segítségével tengették életüket. Tisztességes,  hívő emberek voltak akik soha senkinek nem ártottak. Apámat 58 évesen temettük el, édesanyám – aki 70 éves koráig aktívan ( nem nyugdíj mellett dolgozott ) jelenleg velem él egy 19 négyzetméteres szobában 86 évesen 13 féle gyógyszerrel tartja karban, munkában megfáradt szervezetét, nyugdíjából ma önállóan még egy garzonlakást sem tudna fenntartani.

Bátyám két diplomával rendelkező agrármérnök volt aki 46 évesen hunyt el a növényvédő szerek okozta daganatos megbetegedésben. Árván maradt gyermekét özvegye nevelte fel szerény tisztességben, megbecsült jogászként éli életét.

Feleségem szülei szegény paraszti családból származnak a két családtag részéről összesen tizenegy volt a nagynénik nagybácsik száma közülük csak ketten élnek. Miután a TSZ megalkult elvették lovát, tehenét és a környező üzemekben, és a  mezőgazdaságban vállaltak munkát, míg ezt a lehetőséget el nem vette tőlük a rendszerváltás. Feleségem édesanyja az egészségügyben, édesapja a közlekedésben dolgozott nyugdíjazásáig. Kettejük nyugdíja alig éri el a létminimum szintjét.

1976-ban házasodtunk össze feleségemmel azóta élünk együtt, ő 14 éves kora óta a ( a szakmunkás iskola kezdetétől ) szakmájában, fodrászként dolgozik, 1981 évtől mint vállalkozó. Én a civil munkahelyek és a sorkatonai (24 hónap) szolgálat alatt elvégzett tartalékos tiszti iskola után kerültem a rendőrségre, gyalogos járőrként kezdtem ( fakabátban ), voltam URH-s , körzeti megbízott, majd a főiskola elvégzését követően különböző parancsnoki, vezetői beosztásokat töltöttem be. Mindig a közbiztonsági, közlekedési, illetve bűnügyi területen dolgoztam, beosztásaim ellátása mellett voltam kb. két év szóvivői is. . ( Van tapasztalatom abban, hogy mi a különbség az elhangzott tények és a megjelent cikkek között.)

Sok mostani elv-társához hasonlóan én is voltam párttag, de olyan magas vezetője nem lehettem soha a párnak, mint azok, akik közül  most országot ülnek, törvénykeznek, alkotmányoznak, Lenin helyett állami pénzen most Horthyt, nagyságos és méltóságos urakat koszorúznak.

Szüleinknek nem volt megtakarítása, nem nyertem a lottón és szolgálati lakást sem kaptam, első lakásom több mint tízéves tartási szerződést követően került a birtokomban úgy, hogy a gyermekemmel mind addig  6 négyzetméteres szobában laktunk.

Cserével és kölcsönnel történt értékkiegyenlítés után egy három szobás családi ház került a birtokunkba, hogy mindenki elférjen – saját kezűleg, jelentős szülői anyagi segítséggel - beépítettem a tetőteret.

Soha nem volt új kocsim, jelenleg is egy 12 éves személygépkocsival járok amikor megengedhetek magamnak egy tank benzint.

A jelenlegi nyugdíjam 129.000,-Ft, havi gázszámlám 42.000,-Ft, villanyszámlám 12.500,-Ft vízszámlám 10.000,-Ft , kölcsönöm nincs , több mint hat éve nem dohányzom, alkoholt alkalomszerűen mérsékelten fogyasztok. A legjobb minőségű, de használt ruháimat turkálóból szerzi be egyik hozzátartozóm.

(Igény esetén,  vagyoni helyzetemről és az itt leírtakról való személyes meggyőződéséhez  hozzájárulok.)

Külföldön még soha nem voltam üdülni, tengert 4 órán át mások jóvoltából láttam. Szórakozni hetente egyszer járok 4-5 kisfröccsöt elfogyasztva biliárdozok a volt kollégáimmal.

Amikor megtehetem - elv- és hittársa, nevezetesen Semlyén Zsolt által kilövésre ítélt - madarakat figyelek meg, saját pénzemből etetem őket, támogatom a madarászegyletet. A környéki erdőkben gombát szedek és fényképezek.

Egy lányom van (két diplomával) sajnos ő is rendőr, aki szintén rendőr barátjával egy szolgálati garzonban élnek Budapesten ahová tilos gyermeket szülni. Lakásvásárlásra anyagi helyzetüket tekintve esélyük sincs. Részükre megtakarított kevéske pénzemet – amennyiben elveszik a nyugdíjamat – kénytelen leszek felélni. Azután nem tudom mi lesz??

A rendőrségen engem is elért a végzetem ORFK által tett – bírósági ítéletben alaptalannak kimondott – szakmai, ellenőrzési megállapítások kapcsán előbb fegyelmi később - jelenleg is aktív vezetők – feljelentései alapján két büntetőeljárást indítottak ellenem a katonai bíróságon, amiről a helyi lap akkoriban öt ízben is tudósított úgy, hogy később sajtóperben szintén bíróság mondta ki a leírtak döntő részének a megalapozatlanságát.

Megjegyzem a cikkek írójának a bátyja a katonai bíróságon volt akkoriban vezető ő maga jelenleg az ügyészségen dolgozik mint ügyész.

Az egyik büntetőügy például parancsmegtagadásról szól mert szeretett, gondoskodó vezetőim a - később bíróság által is alaptalannak minősített - ellenőrzési megállapítások ellen benyújtott írásbeli panaszaim miatt – mint állandó renitenskedőt - idegorvosi vizsgálatra utasítottak ahonnan miután a berendelés időpontjában nem fogadtak hazajöttem.

Az ügyek végére magas lett a vérnyomásom, bevérzett gyomrom, állandó reflux betegségem van, ízületeim meszesek, idegrendszerem elkopott. Ezek után kerültem alezredesként nyugdíjba és ma 56 évesen várhatom, hogy földönfutóvá válok.

 Így lettem én olyan akit Lázár János csak egyszerűen értéktelen embernek, semminek nevez, Ön pedig lusta tolvajnak, intézményesen sunnyogónak..

Egy senki akitől – az Ön és elv-társai legnagyobb örömére -  most még a szegény de tisztességes élet lehetőségét is megvonja a hatalmon lévő politikai elit.( Egyenrangú leszek azokkal akik - saját hibájukból soha egyetlen percet sem dolgoztak generációk óta)

Ez az ÖNÖK igazsága......

Tisztelt Zöldi Szentesi László mi után Ön anélkül, hogy ismerne vagy tudott volna eddigi létezésemről, fellengzős magabiztossággal, tévedhetetlen megállapításokkal a becsületembe belegázolt, alighanem Önt és eddigi munkásságát minősíti.

 Bár én - Önökhöz hasonlóan - ateista lévén nem öltöm magamra  a kereszténység jól ismert és bevált ájtatos, szemforgató de kenetteljes szóhasználatát, kívánom, hogy a jó Isten ( ha az alkotmányon kívül is létezik) Önt is hasonló értelmes és eredményes élettel, hozzátartozóit és Önt hosszú egészséges anyagilag biztonságos és boldog létezéssel ajándékozza meg, legalább olyannal amilyent most Ön és elv- és hittársai kínálnak és kívánnak részemre.

Szentesi Zöldi László

• válasz

(szíveskedjen ez is megosztani a facebook-on, köszönöm - szzl)

Tisztelt Uram!

Köszönöm levelét.

Sajnos, Ön félreértette írásomat. Szó sincs arról, hogy ingyenélőnek haszontalannak nevezem a rendőröket, tűzoltókat vagy akár a tényleges rokkantnyugdíjasokat (ha így tenném, csak azt árulnám el magamról, hogy gyengeelméjű vagyok...) Nem olvasta el figyelmesen írásomat, ezért röviden összefoglalom a lényegét:

1. Az idő előtti nyugdíjjal, a rokkantnyugdíjjal több százezren élnek vissza Magyarországon. Velük van a baj, nem a tényleges és nyomós okok miatt nyugdíjba vonuló emberekkel. Sokan valóságos üzletet űznek a viszonylag magas nyugdíjakért: ezeket az embereket mi, adózó polgárok tartjuk el. Vagyis Ön és én.

2. Gyakran előfordul (különösen rendőröknél), hogy valaki felmarkolja a nyugdíjat, és közben a feketegazdaságban másodállást vállal. Ez törvénytelen: ennek is véget kell vetni.

3. Végig kellene gondolni, hogy a szerzett jogokat miért ne lehetne kiterjeszteni másokra is, vagy megvonni az eddigi kedvezményezettektől: ezt semmilyen törvény nem tiltja.

Én csak ennyit állítottam, és eszem ágában sem volt egy kalap alá venni a becsületes embereket a lógós, munkakerülő elemekkel. Minden elmarasztaló jelzőm a csalókra vonatkozik - erre Önök - nyilván sorozatosan félreértve az egészet, magukra vették. A cikkem nyomán kitört hisztéria teljesen alaptalan, és arra kérem Önöket, mérlegeljék a tényeket, mielőtt ítélkeznek.

Üdvözlettel: Szentesi Zöldi László

• Válasz erre:

A magyar nyelvben, igen nehéz félreérhetően fogalmazni akkor, ha az ember az egyenes beszéd híve, ahhoz pedig pontosan eléggé kifinomult és árnyalt ha valaki azt akarja, hogy bármikor felvethessük azt, hogy félre tetszett érteni! Remélem Ön is így látja!

 Tisztelettel: Sándor Béla